Társastánc

Az alap táncok, amiket mindenkinek érdemes megtanulni.

A társastánc gyűjtőfogalom, amely 10 táncot foglal magába:
Standard táncok: angol keringő, bécsi keringő, tangó, slowfox és quickstep.
Latin táncok: szamba, cha-cha-cha, rumba, paso doble és jive.
.
Standard táncok
A XIX. század táncéletét a keringő uralja a polkával és a galoppal együtt.
A társastáncok közül a bécsi keringőnek van a legrégebbi hagyománya. Neve a német waltzen (forogni, keringeni) szóból származik, és a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik.

Az angolkeringő a húszas években Bostonból indult világhódító útjára (ettől angol). A bécsi keringő egyik utódjából fejlődött ki, amely a régi kerek fordulások mellett már az egyenes irányú mozgás új elemeit is tartalmazta.

A tangó latin eredete miatt kissé kilóg a standard táncok közül. Két formáját különböztetjük meg: az argentin tangót és az angol típusú, társastáncok közé sorolt tangót.
Jellegzetessége a gyors, hirtelen fékezett, erőteljes haladómozgások, amelyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünet között.

A quickstep jellegzetessége a sasszé, amit a 2. világháború után történt alapos stílusváltozásnak köszönhetően ma már kicsi, ritmikus, szökellő lépések is kiegészítenek. Ettől vált a legvidámabb és legsziporkázóbb standard tánccá.

A Slowfox a lineáris lépésmintákat követő, művészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul. A legnehezebben elsajátítható standard tánc.

A rumba, eredetileg több kubai páros tánc gyűjtőneve. A 19. század leírásaiban szenvedélyes, csábító táncként említi: a nő arra törekszik, hogy a férfit kihívó csípőmozgásával elcsábítsa. A rumba szó jelentése: ünnep és tánc.

A cha-cha-cha az afro-kubán zene fejlődésének legújabb jelenségei közé tartozik. Mesterségesen alkotott tánc: a rumbának és a mambónak egy változata.

A szamba eredetileg több táncformának a gyűjtőneve, amelyeket az elmúlt évszázadokban az afrikai néger rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból, Angolából új hazájukba, Brazíliába. “Semba” afrikai szóból származik, ami tipikus csípőmozgásokat jelöl. A kultikus ünnepeken, főleg a bantu népeknél, az extázis, a mámorító tánc állt a középpontban.

A paso doble bikaviadal-pantomimként már a húszas években ismert volt: a férfi a torreádor szerepét veszi át, a nő pedig a piros kendőt, a torreádor capaját testesíti meg (nem a bikát, mint azt sokszor feltételezték). A férfi és a nő együtt mozog egy képzelt bika körül, miközben flamenco-elemeket és az arénabeli küzdelemre jellemző stilizált figurákat adnak elő.

A jive elődei a lindy hop, a blues, a boogie-woogie, a rock’n’roll. Az USA-ban honos zenét és táncokat mindenekelőtt az amerikai katonák hozták át Európába. A fiatalság körében gyorsan kedveltté is váltak. Mint idegen, “közönséges” tánc azonban nem csak barátokra lel: a bírálók egy mérsékeltebb formát kerestek, hogy a tánc ezen módját szalonképessé tegyék. Angol tánctanárok alakították ki valamivel lassabb zenét használva az elegáns, de mégis élénk, mozgalmas jive-ot.