A vérbeli amerikai táncok egyike, egy igazi fekete táncforma.
A Lindy-Hop jellemzője a hangsúly árnyalatnyi előlegezése, vagy késleltetése az alapütéshez, a beathez képest, ami a táncos mozgásában dinamikusan jelenik meg.
A tánc a zenét követi. Ha a zene lágy, lassú, akkor a mozgás is ezt tükrözi. Ha a zene gyors, pörgős, hirtelen váltásokkal, akkor a tánc is gyors, lendületes, kiállásokkal, esetleg ugrásokkal tűzdelve.
A tánc tükrözi a zene hangulatát, lüktetését, aki swingel, valójában a zenét táncolja el, improvizál, miközben együtt forog partnerével.
A Lindy egyik jellegzetességének tartott akrobatika az 1930-as években tűnt fel, amikor Frankie Manning (a tánc emblematikus alakja) párjával az első ún. „air step”-et megalkotta. A vad akrobatikus elemeket azonban a versenyek és fellépések kivételével nem lehetett közönséges tánctermekben, klubokban gyakorolni és látni.
A swing első ismert tánc formája a Texas Tommy 1913 környékén alakult ki. Ezt később Break-A-Way névre keresztelték át az 1920-as évekre, amikor már mindenki a Charlestonért bolondult. A Break-A-Way és a Charleston elemei ekkor kezdtek el keveredni. Ebből az elegyből egy új, akkor még név nélkül említett táncstílus kezdett kialakulni. A ma ismert Lindy nevet egy híres harlemi swing táncos, George Shorty Snowden adta ennek az új táncnak.
Fénykorszaka az 1930-as évek közepétől az 1940-es évek elejéig tartott, akárcsak magának a swing zenének és ezzel együtt a Big Bandeknek is.
A Lindy-hop egy nagyon dinamikus, improvizatív tánc.. A figurákat mindig a zene sugallja, a táncosok állandó kontaktusban vannak a zenével, s szinte felelnek mozdulataikkal a hangszerekre.
A stílus legismertebb zenei előadói:
Duke Ellington, Louis Armstrong, Ella Fitzgerald, Chick Webb, Count Basie, Benny Goodmann
Az eredeti stílus:
Harlem Hot Shots:
Középhaladó szint – Bóbis Laci és Móni: