Argentin tangó

“A férfi ránéz a nőre. Nézi. A nő talán visszanéz. Vagy mást néz. Csendesen. Néz.

A nő egyszer csak visszanéz a férfira. Először lopva, azután már egyértelműen. Ránéz.

A férfi biccent a fejével, miközben nézi a nőt. A nő is biccent. Megegyeztek. A férfi odamegy a nőhöz. A nő megvárja a helyén, de elé is mehet, amikor már teljesen biztos benne, hogy a felkérés neki szólt.

Nem kapkodnak. Egyikük sem. Nyugodtan állnak egymás mellett, egymással szemben. Szól a zene. A férfi az ölelését nyújtja. A nő elfogadja és ő is az ölelését nyújtja. Találkoznak. Egymáshoz érnek. Érzik egymás ruháját, érzik egymás illatát, bőrét, lélegzetvételét. Szól a zene. Először csak nagyon lassan kezdenek el mozogni, csak úgy, hogy más kívülről nem is veszi észre. Megteszik az első lépést. Még óvatosan, nehogy véletlenül valami váratlan történjen. Kialakul a kapcsolat közöttük. Ők már egy testként mozdulnak.

Azután sétálnak. Együtt sétálnak. Ők ketten és a zene. Először csak az alap ritmus szerint. Később a zene is színesedik. Ők is egyre többféle lépést, fordulást, kombinációt táncolnak. A zene dinamikusabb lesz, és ők is dinamikusabban mozdulnak. Azután a zene puha és lágy lesz. És ők puhán, és lágyan lépdelnek rá. A mozdulatok lelassulnak, időnként meg is állnak. De belül mindig mozognak. Van, hogy olyan kicsit, vagy olyan lassan, hogy látni nem lehet, de érezni igen. Azután megint erősebb lesz a zene. Együtt élnek a zenével. A férfi, mintha egy hangszeren játszana, hol lágyan, hol erőteljesebben, „játszik” a nővel együtt. A nő is játszik. A közös játék, a közös tánc akkor a legjobb, ha mindketten kicsit a saját, kicsit a másik, de leginkább egy közös táncot „játszanak”. Szerelmet játszanak, három perc szerelmet, férfit és nőt játszanak. Olyanokat, akik figyelnek egymásra.

A játék a zene végéig tart. A zene végeztével még állnak mozdulatlanul, katartikusan. Azután megköszönik egymásnak, és ki-ki megy tovább a maga útján.

Találkozhatnak még. Ha mindketten akarják. Ha az egyik nem akarja, akkor nem kell többet játszaniuk.

Ez a tangó. A tangó olyan, mint az élet. A tangó maga az élet.

Ez az autentikus (argentin) tangó.

A teljes folyamat megtanulható, sőt, azt is megtanítjuk, hogy hogyan tehetjük ebbe a rendszerbe bele önmagunkat. Amilyenek vagyunk. Mindenki másmilyen. Tehát nem álruhát gyártunk, hanem egy méretre és stílusra igazított öltönyt illetve estélyit. Ami felismerhetően az, ami, de benne mi magunk vagyunk.” /Gáspár László/